A Turul Szövetség megalakulásának története, mely egyes fázisaiban regényes szövődményekkel van tele, sokkal szétágazóbb, mint semhogy azt e rövidebb cikk keretében megvilágíthatnám. Ami a bajtársi gondolat, a a bajtársi célkitűzéseket, a bajtársi munkásságot és a bajtársi élet roppant nevelő hatásait illeti, az is olyan témakör, melyről köteteken át értekezni lehetne. A Turul Szövetség megalakulásának életrehívója az a gyászos emlékű korszak volt, mely a Károlyi Mihály féle „őszirózsás” forradalommal és a vérzivataros zsidóuralmú kommün napokkal most már szemfedőt borítottak a dicsőséges magyar nemzetre. Ezekben az időkben a magyar ifjúság egy tekintélyes csoportja Velcsov György (azóta vitéz Bánsághy György dr.) szigorló orvos vezetése mellett, először tiszti századok jellege alatt, később pedig „Görény-csapat” néven titkos alapú ellenforradalmi szervezkedésbe tömörült. A balsikerű ellenforradalmi kísérletek után sokan, nagyon sokan a kínzókamráiról hírhedt forradalmi börtönök rabjává váltak. Minden megfélemlítés dacára az eltökélt gárda mégsem rebbent szét, s amikor a kommün bukása után vezérük, Velcsov György a börtönből kiszabadult, újra aktivitásba léptek. 1919 augusztus 1-én Velcsov szervezet alakulatait saját parancsnoksága alatt „Medicus zászlóalj” néven proklamálta. Ez az alakulat volt az, amely később a híressé vált „Tudomány Egyetemi Zászlóalj” elnevezéssel oly elévülhetetlen érdemeket szerzett az országban. Budapestnek rendje, a közbiztonság és a törvénytisztelet gyors visszaállítása tekintetében. Velcsov György 1919. augusztus 2-án karhatalommal elfoglalta a kommunista ifjú munkások Budapest IX., Üllői út 4. szám alatti helyiségét, s egyben ugyanakkor megalakultnak jelentette ki a „Medicus Zászlóaljjal” szervesen kapcsolt „Magyar Egyetemek és Főiskolák Országos Nemzeti Turul Szövetség jogelődjét. Ez a MEFON Turul Szövetség 1920. július 7-ére befejezte a feladatául kitűzött első nyolc bajtársi egyesület megszervezését, melynek 1920. évi július 11-én megalakulásukat a kormányzó megbízottjának, az akkori kultuszminiszter[1] jelenlétében ünnepélyesen is kinyilvánították. Ezek a bajtársi egyesületek fakultási együvé tartozandóságuk szerint szerveztettek meg, céljaikul törekvéseik közé iktatva a lángoló hazaszeretet kimélyítését, a magyar fajvédelem érdekeinek védelmét, a megcsonkított ország jövőbe vetett bizalmú, sovén lelkiségű megújhodásának előmozdítását, tagjaiknak, kiket bajtársaknak neveztek el tanulmányi, szociális, kulturális és gazdasági térten való támogatását és az e tekintetben kifejthető eredmények állandósítható biztosítását. A „Mens sana in corpore sano” (Ép testben ép lélek) elvéből kiindulva, minthogy a Turul Szövetségnek és a vezetése alatt álló bajtársi egyesületek célkitűzésének kardinális irányvonala az ifjúság helyesen felfogott nemzet és fajszeretetének nevelésében kulminál, egyik sarkalatos programpontjukká tették a testnevelés spártai szigorral való ápolását a lövészet, cserkészet, vívás stb. keretében. Ez utóbbi nevelési szisztéma segítségével (bajtársi egyesülettel) rendelkező és lélekszámban 18 000-re felszaporodó Turul Szövetség a szövetségi fegyelemnek (bajtársi fegyelemnek) bámulatos tökélyévé fejlődött. Ezen bajtársi fegyelmen keresztül, viszont a bajtársak tanulmányi előmenetelére és tanulási készségére gyakorol, az apák és az érdekeltek által soha meg nem hálálható hatást.

Szegedi Új Nemzedék X. (1928) március 31. 10. oldal

 

[1] Haller István volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1919. november 24. és 1920. december 16. között.