Beszélgetés Ekler Gergellyel, a HÖOK egykori elnökével

Készült 2005 Karácsonya elõtt. In. Kucsera Tamás Gergely – Szabó Andrea: A magyarországi fõiskolai- egyetemi hallgatói mozgalom története 1988-2006. HÖOK, 2006

Mondana pár gondolatot mozgalmi múltjának kezdeteirõl? Mikor érzett indíttatást arra, hogy a hallgatói mozgalom munkájában részt vállaljon?

2004. november 6-án Egerben választottak meg a HÖOK elnökévé, elõtte Barthel-Rúzsa Zsolt elnökségi tagja voltam. Zsolt abban az idõben sokat hezitált azon, hogy újraválasztassa­ e magát vagy sem. Személyes dilemmája abból fakadt, hogy elnyert egy püspöki titkársági pozíciót, és úgy vélte, hogy ezt, illetve elnökségi munkáját már csak nagyon nehezen tudná egymással összeegyeztetni. Technikai szempontból ez volt az oka, hogy elindultam az elnöki posztért. HÖK-ös munkámat az ELTE bölcsészkarán kezdtem; erre az egyetemre jártam angol és történelem szakra. Itt úgy alakult, hogy a HÖK egyik alelnöke lett a szobatársam. Õ sokat beszélt a munkájáról, tetszett, ahogy kiáll a diákok érdekeiért. Neki köszönhetõen éreztem személyes indíttatást arra, hogy belevágjak ebbe a vállalkozásba. Ehhez járult még hozzá, hogy szerettem közösségi életet élni. Tetszett, hogy lehetett aktívan és érdemben változtatni, javítani a hallgatói körülményeken. Az ELTE-n végigjártam a szamárlétra minden fokát: a HÖK-ben elõször még csak plakátoltam, késõbb a külügyi bizottságnak lettem az elnöke, aztán alelnökként, végül pedig elnökként folytattam a munkámat. Az ELTE bölcsészkara adta a hagyomány szerint az ELTÉ-s HÖOK delegáltat. Elõttem Nagy Attila töltötte be ezt a funkciót, korábban pedig Kovács Dávid, aki most a Jobbiknak a vezetõje. Szóval, így kerülhettem be a Barthel-Rúzsa Zsolt elnökségi tagjaként az országos hallgatói mozgalomba. Annyit még azért hozzátennék - ha már a személyes indíttatásomról kérdez: különösen motivált az, hogy a HÖOK célkitûzései már nem a mozgalmár típusú személyiséget kívánja meg az emberektõl, hanem sokkal inkább egy, az elvi alapoktól részben eltávolodott, gyakorlati érdekvédõ munkavégzést igényel. Ez a fajta munkavégzés nekem nagyon tetszett és tetszik most is.

Erre késõbb akartam csak kitérni, de említette Kovács Dávid nevét és jelenlegi helyét a politikában, így fölvetõdött bennem a kérdés, ön szerint mennyire tudja, és mennyire kell függetlenítenie magát a hallgatói érdekvédelemnek a pártpolitikától?

Az országos hallgatói mozgalom egy szükségszerûen politikai erõtérben mozgó, de ettõl függetlenül nem pártpolitikához kötõdõ szervezet. Érdekérvényesítési technikái más, országos vagy lokális szervezõdésekhez hasonlóan magukban foglalják a politikai lobbi-tevékenységet is. Kivédhetetlen és megkerülhetetlen, szerves eleme a munkánknak, hogy a frakcióknál, minisztériumoknál, képviselõknél, parlamenti bizottságokban hangot adjunk ötleteinknek és a hallgatói elvárásoknak. Ez minden professzionális érdekvédelmi szervezetnek feladata kell, hogy legyen. A lobbi még mindig sokak számára valami ördögtõl való dolgot, háttérben megkötött piszkos alkut jelent. Pedig nem errõl van szó, sokkal inkább arról, hogy saját, illetve a hallgatók érdekeit elfogadtassuk másokkal, s összehangoljuk azokat különbözõ érdekcsoportok érdekeivel. Nem hiszem, hogy baj lenne, ha egy embernek, aki más érdekeit védi, van politikai meggyõzõdése; ember õ is, joga van hozzá, sõt az a szerencsés, ha határozott politika-társadalmi identitással rendelkezik, hiszen ettõl lesz aktív, tettre kész állampolgár. Minden kétséget kizáróan igaz, hogy a személyes elkötelezõdésnek még minimális mértékben sem szabad a szakmai munkára befolyással lennie; szakmai kérdésekben félre kell tenni a politikai ideológiát. Aztán, ha valaki késõbb mégis úgy gondolja, hogy számára fontos a politika, akkor teret engedhet a nem kizárólagosan szakmai kihívásoknak. Így tett például Almássy Kornél is, aki most az MDF alelnöke. Almássy politikai identitása világos és egyértelmû, de senki sem mondhatja, hogy HÖOK elnöksége alatt ne tudta volna korrektül és pártatlanul ellátni feladatát.

Ismételten visszautalnék egy fogalomra, amit használt: ez a professzionalizmus. Ön és a HÖOK részt tud-e venni professzionális szinten szakpolitikai kérdések megvitatásában, jogszabályok elõkészítésében, szakmai anyagok készítésében?

Természetesen, azonban valamit érdemes tisztázni. A hallgatói mozgalom kezdeti szakaszában az érdekképviseletnek más jellegû tevékenységet kellett végeznie, mint most. Kezdetben részt kellett venni a felsõoktatási törvények kidolgozásában, a felsõoktatás struktúrájának kigondolásában és kialakításában. Ma egy egészen más típusú munka folyik: egy már kiforrott és stabil rendszerben kell finomhangolást végeznünk. Az alapvetõ koncepcionális csaták idõszaka lezárult, nekünk a jogszabályok elõkészítésében és véleményezésében kell szerepet vállalnunk, nem pedig a felsõoktatásra ható és az azt meghatározó mûködési mechanizmusok megtervezésben, gyakorlatba ültetésében és tesztelésben. Mondok is egy példát. Az új felsõoktatási törvény kapcsán például kifejezetten arra kellett törekednünk, hogy a korábban már bevált, jól mûködõ érdekképviseleti jogköröket, feladatokat megõrizhessük. Az új felsõoktatási törvény kapcsán a rektorok és a professzorok ugyanis újból megpróbálták a hallgatók már egyszer kivívott beleszólási hatásköreit csorbítani, nekünk ezeket a jogköröket meg kellett védenünk.

A hallgatói érdekképviselet elleni támadások nem jelentenek új keletû problémát. Mi az oka Ön szerint, hogy a nevezett érdekcsoportok idõrõl-idõre kísérletet tesznek arra, hogy a hallgatókat kiszorítsák a felsõoktatás érdekképviseleti rendszerébõl?

Azért mert szerintük a hallgatók nem értenek az intézményirányításhoz, és a fiatalok jelentós súlyú kérdéseket, ügyeket nem képesek megfontoltan, higgadtan megvitatni. Pedig ez nem igaz. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a hallgatói igények, illetve az, hogy a hallgatók éltek nemtetszés nyilvánítási jogukkal, mindig elõbbre vitte a nemzetstratégiai szempontból is fontos felsõoktatás ügyét.

Létezik-e konkrét stratégia a HÖOK nyilvánosság elõtti megjelenésére? Egyáltalán szükséges-e azzal törõdni, hogy milyen a szervezet külsõ kommunikációja?

Az utóbbi idõben sokszor jelentünk meg a médiában, de azt megelõzõen nem nagyon foglalkoztak velünk. Ennek megfelelõen éves átlagban a külsõ kommunikációnkat egy erõs közepesre ítélem.

Milyennek találja a mozgalom belsõ kommunikációját, ön például milyen csatornákon keresztül kap visszajelzést munkájáról és a szervezet tevékenységérõl?

A HÖOK legtöbbször akkor kap visszajelzéseket a hallgatóktól, amikor valamilyen projektet beindítunk, mûködtetünk, vagy azt lezárjuk, és az elért eredményeket kiértékeljük. A visszajelzések egy másik forrását a rendezvények adják. Ezen kívül évente van három közgyûlésünk, ehhez jön még három vezetõképzõ; a nyarat leszámítva havonta találkozunk a tagságunk jelentõs részével. Van egy levelezõlistánk is, ezen is kapok, kapunk visszajelzéseket a HÖK-öktõl, a hallgatóktól. Viszonylag gyakran írok heti-kétheti összefoglalókat a HÖOK tevékenységrõl, feladatiról, erre is nagy számban érkeznek megjegyzések, hozzászólások, amiket igyekszem figyelembe venni. Hála Istennek, két év kényszerszünet után sikerül ismét beindítanunk a HÖOK Tükör címû lapunkat is, igaz ez egyelõre még csak pdf-es formátumban található meg a honlapunkon, és onnan bárki le is töltheti.

Egyet tud-e érteni azzal a véleménnyel, hogy a hallgatói mozgalmak életének kezdeti idõszakában a vezetõket, a vezetést még a kevésbé kötött „farmernadrágos” stílus jellemezte, melyet mostanra felváltott az intézményes munkavégzést kifejezõ, hivatalos „nyakkendõs” menedzsment stílus?

Egy hallgatói mozgalmi vezetõ csak akkor tud hiteles maradni, ha nem tagadja meg mindazt, ami a hallgatói életformát jelenti. Ha a vezetõ már nem tudja, mi a hallgatói lét, akkor egy idõ után már azt sem fogja tudni, hogy tulajdonképpen miért is küzd. Nem szabad elszakadni a hallgatóktól sem gondolkodásmódban, sem érdekképviseleti téren. Ha ez mégis megtörténne, akkor a hallgatói vezetõ olyan lenne, mint az a parlamenti képviselõ, aki még az Országház büféjében is olcsón jut a kávéhoz, és azt gondolja: ha ekkora a jólét, akkor neki nincs is feladata.

Hogyan reagálna azokra az erõsödõ hallgatói véleményekre, hogy a HÖK-ök nem látják el megfelelõen feladatukat, és munkavégzésük stílusában és tartalmában egyre távolabb kerülnek a tényleges hallgatói igényektõl? Ezeknek a hallgatói véleményeknek a felerõsödését empirikus kutatási eredmények is nem egyszer alátámasztották.

Én erre azt szoktam mondani, hogy kellene legalább egy olyan szemeszter, amikor a hallgatói önkormányzatok beszüntetik a tevékenységüket. Erre azért lenne szükség, mert a hallgatók szájából nagyon gyakran olyan vádak hangzanak el, melyek sértõek és dehonesztálóak. Gondolok itt arra, hogy a HÖK-ökben nem dolgoznak, nem kezelik becsületesen az anyagi eszközöket. Valljuk be, ez esetenként még akár igaz is lehet. Minden olyan rendszerben azonban, amelyet emberek mûködtetnek, megjelenhet az emberi gyengeség. Az viszont semmiképpen nem nevezném szerencsésnek, hogy a HÖK-ök és HÖK-õsök munkájával kapcsolatban egyfajta negatív sztereotípia terjedt el. Szóval, visszatérve a kiinduló gondolatra, kíváncsi lennék, mi lenne a hallgatókkal a felsõoktatásban az általuk kritizált érdekképviselet nélkül. Érzésem szerint nagyon sok helyen elszabadulnának az indulatok. Tudomásul kellene venni, hogy a hallgatói önkormányzatok olyan hivatali szerepet töltenek be, amelynek célja, hogy a diákok elõtt nem nyilvános, ellenük irányuló eseményeket, történéseket meg lehessen akadályozni, ki lehessen védeni, vagy azok esetlegesen káros hatásait tompítani lehessen. Be kellene látni, hogy hallgatói érdekképviselet nélkül nincs hallgatóbarát felsõoktatás. Itt van például az új felsõoktatási törvény. Költõi kérdés: vajon hány hallgató tudja, hogy a HÖOK-nak mennyit kellett harcolni annak érdekében, hogy a hallgatók ellen irányuló passzusok kikerüljenek a törvénybõl; melyek azok a részek, amelyeket a HÖOK nyomásra meg kellett változtatni, vagy változatlanul kellett hagyni? Erre a kérdésre csak nagyon kevesen tudnának válaszolni. A hallgatók intézményi tanácsba delegált egyharmados hallgató képviseletét a felsõoktatási törvény 5 (öt) százalékosra akarata csökkenteni. Ha a kormányzatnak sikerült volna elfogadtatnia a HÖOK-kal ezt a változtatást, akkor az felmérhetetlen károkat okozott volna a felsõoktatásban tanulók számára. Kérdem én: hány hallgató van ezzel tisztában? Ezeket a védelmi, érdekképviseleti mechanizmusokat lehetetlen kommunikálni, viszont, ha nem mûködnek, akkor nagy a baj.

Akkor ez egy hálás-hálátlan feladat.

Így van. Vannak olyan alapvetõ feladatok, melyek elvégzése - még ha azokat siker is övezi - sohasem kapnak kellõ publicitást. Egy hétköznapi példával élve: azoknak az embereknek a munkáját, akik a szennyvízcsatornát tisztítják, hiába van fontos feladatuk, sosem kíséri osztatlan társadalmi elismerés. Ha viszont nem végeznék rendesen a dolgukat, és eldugulna a lefolyó, akkor mindenki õket kárhoztatná.