Kecskeméti Éva

„A HÖK egy csapatmunka, mindenki annyit ad bele, amennyit az akaratához és a tehetségéhez mérten szeretne.”

Mettõl meddig voltál HÖK-elnök?

A Hallgatói Mozgalom mindig is a szívügyem volt. Az évfolyamon rögtön én lettem az évfolyamtitkár, majd IV. évtõl HÖK-elnök lettem. 2000 szeptemberében választottak meg és ezt a feladatot az államvizsgámig, 2002 júniusáig töltöttem be. Nem voltak könnyû idõk, mivel az akkori HÖK-öt át kellett alakítani, szinte mindenki újonnan fogott neki a feladatoknak, de lelkes és tenni akaró fiatalok voltunk, és ez sok problémán átlendített minket az elején. Szeretek errõl az idõrõl többes számban beszélni, mivel akkor is és most is azt tartom, hogy a HÖK egy csapatmunka, mindenki annyit ad bele, amennyit az akaratához és a tehetségéhez mérten szeretne. A HÖK-elnöknek „csak” össze kell fogni ezt a tevékenységet, illetve kipótolni, ami hiányzik. Hiszek a csapatszellem erejében.

Mi motivált a döntésben, hogy elvállald a szerepet?

Ez belülrõl jön. Miért ne tehetnék valamit bárkiért, ha megtehetem. Akkor úgy éreztem, ha nem is tökéletesen, de lelkesen mindenképpen tudok tenni. Mindig is ilyen voltam. Ha érzem, hogy valamit megtehetek bárkiért, megteszem, különben rosszul érezném magam. Így neveltek, és a szívem is ezt diktálja.

Milyen eredményre vagy újításra vagy a legbüszkébb?

Elég sok száraz adatot fel lehetne sorolni, mivel az EHÖK is ebben az idõben kezdte el mûködését és ezért rengeteg változás történt a HÖK mûködésén belül. Ez érintette a hallgatói juttatásokat, támogatási rendszert, szabályzatok kialakítását, a Kar mûködésének változását. De inkább két dolgot említenék, amire büszke vagyok, ezek egy kicsit össze is kapcsolódnak. 2001 szeptemberében szerveztük meg az I. Gyógyszerészhallgatói Napokat. Nagyon jól sikerült, rengeteg munka volt benne. Remélem egyszer még folytatódik. Két napos rendezvény volt, és az egyik napra még tanítási szünetet is sikerült kiharcolnunk. Ez egy nagyon komoly elismerés jelentett a HÖK felé a Kar oktatói részérõl. Ekkor éreztem, hogy sikerült bebizonyítanom, hogy becsületes és tisztességes munkával is képes egy HÖK népszerû lenni.

Származott-e elõnyöd a hivatali múltadból?

Megtanultam tárgyalni, bizonyos helyzeteket kezelni, észrevenni a részleteket, és ha lehet fokozódott a készségem, hogy analitikusan szemléljem a dolgokat.

Ki segített neked a feladatok elvégzésében?

Érdekes volt, mert sokan megriadtak attól, hogy HÖK-elnök lettem. Furcsa változásokat idéz elõ az emberekben a HÖK. Viszont más emberek barátságát megkaptam általa. Azok segítettek végig, akik a HÖK-ben nem hatalmi pozíciót láttak, hanem egy segítségnyújtó és hallgatói képviselõ csoportot. Mindenki segített, aki hitt a rendszerben, és szerencsére sokan voltak, akik ki is tartottak mellette.

Most mivel foglalkozol?

Egy amerikai gyógyszergyárnak vagyok a képviselõje. Emellett tanulok és helyettesítek a gyógyszertárban.

Mire emlékszel vissza szívesen az egyetemi évekbõl?

A gyakorlati órákat mindig nagyon szerettem. Jó volt egy csoportban lenni 5 éven keresztül 20 emberrel és „kotyvasztani”. Talán ezek a felelõsség nélkül végzett órák hiányoznak a legjobban. Egy csomó órára csak úgy emlékszem, hogy milyen buli elõtt vagy után, milyen galibákat okoztunk az órákon. Haverok, buli, de nem Fanta. A bulik szerves részei voltak az egyetemi éveknek. Szinte nincs olyan demo vagy vizsga, amihez ne kötõdne valamilyen buliélmény. A legkedvesebb emlékeim ezek.

Meglátásod szerint hogyan lehetne még többet tenni hallgatókért?

Nagyon jó a kérdés! Mindenért akkor teszünk a legtöbbet, ha mindenki a helyén van. Ha a döntéshozó emberek tudják mi a dolguk, és azt meg is teszik, megfelelõ mennyiségû információt gyûjtenek, és képesek kiállni a közösség érdekében. Én azt tapasztaltam, hogy sokan az egyéni érdekeiket tartják szem elõtt.

Szerinted milyen egy jó vezetõ?

Erõs, bátor és becsületes. Tiszteletet ébreszt, és õ is tiszteletben tartja a csapatát. Meg kell látnia mindenkiben a tehetséget és azt erõsíteni. Van, akinek ahhoz van tehetsége, hogy egy feladatot maradéktalanul ellásson; van, aki arra hivatott, hogy meglássa a feladatot, és azt a megfelelõ ember kezébe adja. Egymás nélkül a dolgok nem mûködnek. Mindig tudni kell, hogy hová tartozunk éppen.

Mit gondolsz a mai magyar felsõoktatás helyzetérõl?

Én már eléggé eltávolodtam az egyetemi élettõl, így nem vagyok tisztában a mai viszonyokkal. Én csak azt látom, amit egy átlagember, és ez nem elegendõ információ a véleménynyilvánításhoz.