IMREH Szabolcs
egykori JATE GTK HÖK elnök, egykori SZTE EHÖK alelnök

Hogyan került kapcsolatba a hallgatói mozgalommal?

Alulról jövõ kezdeményezéskéni indult ez a történet. A Gazdaságtani Kar az egy nagyon fiatal kara az egyetemnek és, a Jogi Kar keretein belül mûködött. A Jogi Kar kereteibõl kiválva önálló kar lett a Gazdaságtani Kar és a jogi karon is hallgatói önkormányzat, ahol a gazdaságtani hallgatók képviseltették magukat. Önálló karrá válva elég sok hallgató jelezte, hogy az eddig Jogi Kar keretein belül mûködõ HÖK képviselõkkel nem minden tekintetben elégedettek. Az volt a konkrét elképzelés, hogy ha már egy önáll kar lettünk ezek a konkrét személyek már nem bírva már a jogászok támogatást lecserélhetõek lennének más személyekre. Annak ellenére, hogy akkor még nem voltam egy HÖK aktivista, engem választottak „vezérnek”.

Mi motiválta abban, hogy bekapcsolódjon az érdekképviseleti tevékenységbe?

Leginkább az motivált, hogy önálló karkánt kellett egy rendes hallgatói önkormányzat, ki kellett dolgozni a szabályrendszereket és egyáltalán egy mûködõképes dolgot kellett magunk után hagyni. Akkor már sejtettem, hogy itt maradok tanítani az egyetemen. Nem csak a hallgatók, hanem az oktatók részérõl is volt egy határozott elvárás, hogy legyen itt egy rendes hallgatói önkormányzat.

Milyen volt akkor az egyetemi-fõiskolai légkör?

Jó volt a légkör. Érdekes idõszaka volt a hallgatói önkormányzatnak. Nagyon sok minden változott és akkor el is kezdett jobban érdekelni a dolog, mert jó dolgokat lehetett csinálni. Akkor integrálódott maga az egyetem is, nagyon érdekes szakmai kihívás volt – és utána itt jött az EHÖK-ös karrier is a késõbbiekben – sok érdeket kellett artikulálni. Voltak az orvoskarhoz tartozó társaságok, voltak a – mondjuk így – JATE-s karok, miután a GTK kivált az ÁJTK-ból volt egy átmeneti állapot, amikor még JATE voltunk, de négy kar, ez volt egy társaság a saját egyetemi önkormányzatával. Érdekes emberek ismertem meg. Nagyon kevés volt az elsõdiplomás köztük akkor is, „öregfiúk” voltak, akikkel én vitatkoztam, huszonöt-harminc év körüliek voltak részben.

Kikre emlékszik? Kikel dolgozott együtt?

Magára Jancsák Csabára emlékszem. Õ volt az EHÖK elnöke, én meg az alelnök. Vele elég sokat beszélgettünk a hogyan továbbról.
A volt JATE-s karokról Molnár Istvánra emlékszem, aki most a Biopolisz Kht. ügyvezetõ igazgatója. Õ is másoddiplomás volt. Õ volt a jogi kari HÖK elnök.
Sok emberre emlékszem, akiket, most nem szívesen nevesítenék meg. Szervesebb kapcsolatok a BTK-s, és a TTK-s HÖK elnökeivel volt.

Melyek voltak az akkori idõk legfontosabb „hökös” kérdései, hallgatói érdekképviseleti problémák?

A kari HÖK munka mellett az EHÖK-ös munka volt az igazi nagy kihívás. Abba kellett sokat dolgozni, hogy hogyan is mûködjön az új integrált egyetemen a hallgatói önkormányzatiság és, hogy kik és milyen formában képviseljék a hallgatóságot. Akkor még egyetemi tanács volt nem szenátus. Abban kik üljenek, milyen mandátumokkal? Az egyetemi HÖK is egy nehezebben kezelhetõ dologgá vált. Rendszereket kellett kidolgozni, hogy létszámarányosan az EHÖK-be hogyan lehet delegálni tagokat, a tizenegy kar EHÖK elnökét hogyan válasszuk meg. Olyan szabályrendszert kellett kialakítani, amit többé-kevésbé mindenki elfogadott.

Mi volt a tisztsége? A feladata? Milyen területen vett rész a hallgatói mozgalomban?

Az egyik fele volt a GTK-n történõ tevékenység. Én voltam a Gazdaságtani Kar HÖK elnöke. Az EHÖK felé kezdetben nem voltam annyira nyitott, hivatalból kerültem kapcsolatba vele.
Ha emlékeim nem csalnak, akkor négy hónapig a JATE-s HÖK alelnöke is voltam.
A volt JATE-s karoknál az elnök távozása után ügyvezetõ lettem. Utána EHÖK alelnök lettem.
Ami a szíven csücske: Jancsák Csabával kitaláltuk az Egyetemi Horgász Versenyt. Sikerült egy olyan közösségi programot létrehoznunk, ami kinõtte magát, amin több nem oktató dogozó, és oktató dolgozó vesz részt.

Milyen munkamódszerekkel dolgozott akkor a HÖK?

Általában megbeszéltük a dolgokat. Ezt nagyon jónak tartom. Voltak bizottságok. Nagyon sok mindent kellet csinálni, de az elég egyértelmû volt, hogy mindenki mindenhez nem érthet. S gazdaságibb típusú ügyek közgazdaként rám estek. Akik meg közösségépítõ, közösségi feladatokban voltak erõsebbek, azok ezt a részt kapták.
A szakmai része a dolgoknak bizottsági szinten elõ volt készítve. Mivel nagyon sok dolgot meg kellett oldanunk leültünk és megbeszéltük, addig gyõzködtük egymást ameddig meg nem tudtunk egyezni.

Mennyiben volt érdekképviselet, mennyiben hivatal és mennyiben szolgáltató szervezet az a HÖK, amiben részt vett?

Leginkább érdekképviseleti rendszer volt. Az ösztöndíjjal való problémák már akkor is meg volt. Sikerült elérni, hogy a karok maguk döntsenek az ösztöndíj szabályokról. Annyira különböztek a szabályok, hogy ezt nem lehetett összefésülni. Érdekképviseleti szervezet volt minimális szolgáltató rendszerrel.
Érdekes dolog volt ez az érdekképviselet: a hallgatók érdekeit képviseltük, de nem felejtsük el – leegyszerûsítve az egyetemi tanács munkáját – tíz hallgató tíz kar hallgatóinak az érdekeit képviselte és ezek nem feltétlen estek egybe. Az elõtt minden tanács titkos volt, de nagyon sok minden megbeszéltünk. Nagyon sokszor volt, hogy azt mondták, a kari érdekekre szavaznak és nem az EHÖK által vélelmezett hallgatói érdekekre. Nem vagyok benne biztos, hogy minden kar minden hallgatójának ugyanaz a véleménye, és akkor innentõl kezdve érdekképviseletrõl beszélni egy furcsa dolog.

Mi az, amit sikeresnek ítél a hallgatói mozgalomban?

Azt, hogy az akkor lerakott alapok mentén mûködik most, így tíz év távlatából a dolog. Egyszer kellett összehozni azt, hogy ha van egy nagy integrált egyetem, annak legyen egy Egyetemi Hallgatói Önkormányzata.
Visszaemlékezve a Kari Tanácsra meg egyebekre, számos dolog visszaköszön, amit mi próbáltunk „meggyökereztetni” több-kevesebb sikerrel.
Sikerült ezt az átmeneti idõszakot úgy átvészelni, hogy az Egyetemi Tanácsban harminchárom százalék volt a hallgatói érdekképviseletnek a részaránya.
Szintén nagy dolog volt, hogy a professzorok és az Egyetemi Tanács - ami akkor a legnagyobb döntéshozó szervezet volt - partnernek tekintett minket és megbeszéltek velünk dolgokat.

Mi az, ami nem zárult sikerrel vagy nem sikerült úgy megvalósítani, ahogy szerették volna?

Ami nem sikerült és ez nem feltétlenül baj: sokszor szerettünk volna személyi kérdésekben blokkos szavazásokat összehozni, vagy legalább részben blokkos szavazásokat, hogy a hallhatók jelentõs része markánsabban jelenítse meg véleményét. A koalíciós képzéses dolog, hogy a hallgató egységesen döntsenek kérdésekben ez rendre meghiúsult. Ez nem mûködött, hangsúlyozom ez nem feltétlenül baj, mi azokban az idõkben azt gondoltuk ez jobb lenne, ha nem így mûködne.

Mit csinál ma? Mivel foglalkozik? Van-e valamiféle kapcsolata a HÖK-kel?

Semmilyen kapcsolatom nincs a HÖK-kel, pontosabban még mindig segítek nekik: az egyetemi horgászversenyt segítek megszervezni. Itt tanítok az egyetemen, mellette a céges világban a vállalkozásommal foglakozom.

Az interjút 2007-ben készítette: Fõdi Anna