DÖBÖR ANDRÁS
SZTE EHÖK elnök 2002-2003, JGYTF HÖK elnök 1999-2002

Mire emlékszel legszívesebben a fõiskolai évekbõl?

Nehéz ezt röviden összefoglalni, de leginkább magára a fõiskolára, a barátokra és a bulikra, no és persze azokra a tanárokra, akiktõl sokat lehetett tanulni. A HÖK közelébe szerencsére késõn kerültem, amikor már kívülrõl elég tapasztalatom volt – fõleg persze negatívak – róla. Érdekes volt aztán belülrõl teljesen más szempontok szerint is látni, és a két nézõpontot összeegyeztetve valami újat alkotni. Persze lehet, hogy semmi új nem volt abban, amit csináltam, vagy ahogy csináltam, csak én éreztem akkor úgy…

Mit tartasz legnagyobb eredményednek/újításodnak elnökséged alatt?

A Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskolán 1999-ben történõ hivatalba lépésem után a kialakult érdekképviseleti és kultúrateremtõ hagyományok megõrzése mellett a hallgatói szolgáltatások kiépítése, a kifulladni látszó hallgatói aktivitás felélénkítése és a szegedi integrációban való markáns érdekképviselet volt a célom. Elnökségem alatt került sor a JGYTF HÖK történetének addigi legnagyobb méretû beruházására, a TÁK felújítására, és klubként való újbóli megnyitására. Fontosnak tartom továbbá, hogy ezalatt a Juhász Gyula Napok a legnagyobb szabású, a legnagyobb hallgatói tömeget megmozgató kari kulturális fesztivállá nõtte ki magát – köszönhetõen a sok befektetett munkának, és az egyre nagyobb anyagi ráfordításnak. Fontos szerepet játszott a HÖK a kreditrendszer kidolgozásában és a HÖK által ellenzett „gyors” bevezetés okozta kezdeti problémák orvosolásában is. Talán nekünk is köszönhetõ, hogy ebben valamennyi kart megelõztük, és a hallgatók érdekeit védve rengeteg pozitív dolgot „rejtettünk el” a rendszerben.
Az EHÖK elnökeként pedig – a mindennapi, aktuális ügyek sikeres vitelén túl – az EHÖK egységének, erejének, és az ebben gyökerezõ tekintélyének megõrzésére, és utódomnak való átadására vagyok leginkább büszke – nemcsak egyetemi, hanem országos szinten is. Voltak idõk, amikor az SZTE EHÖK elnök szavaira odafigyeltek az országos hallgatói mozgalom szintjén is mind barátai, mind ellenfele. Szerintem a mindenkori EHÖK elnökének munkáját leginkább ez fémjelzi, hiszen ebben a tekintélyben bízhatnak csak a hallgatók, ha az érdekeik képviseletérõl van szó egyetemi szinten.

Mi motivált, hogy tegyél hallgatótársaidért?

Ezt a kérdést rendszeresen feltettem a HÖK-be munkára, feladatra, pozícióra jelentkezõ hallgatótársaimnak is. Már akkor sem szerettem, álszerénynek tartottam azt, aki legalább 50 %-ban nem az anyagi és szakmai elõnyszerzés reményében vállalkozott erre a munkára. Mert ezt is lehet jól és rosszul is csinálni, sokat és keveset dolgozva, és az is kap pénzt érte aki bevallja, és az is, aki nem. Az érem másik oldalát pedig az jelentette, hogy kívülrõl figyelve úgy éreztem a „hökösökrõl”, nem a mi érdekünket képviselik, de úgy véltem, a kritika csak akkor jogos, ha megmutatom, hogy másként is lehet csinálni. És persze a becsvágy is fûtött. Szerintem ezen átlagos, emberi tényezõkbõl állott össze az én motivációm is.

Származik-e / származott-e valaha elõnyöd a HÖK-ös munkából?

Az ösztöndíjamat kiegészítõ tiszteletdíjon túl leginkább a megszerzett tudást, képességet és információkat, azaz a tapasztalatokat sorolnám ide.

Kik segítették munkádat?

A kari HÖK-ben a Vezetõtestület tagjai mindhárom évben egy nagyszerû csapatként segítették a munkámat. Szabó Gábort, Mészáros Csabát, Márok Attilát, Forró Lajost, Vincze Józsefet, Kovács Csillát, Dupsky Lászlót és Nagy Zoltán Pétert említeném elsõsorban. Sok segítséget kaptam elõdömtõl, Jancsák Csabától is. Az EHÖK egészen más világ volt, sokkal inkább rányomta a bélyegét a munkára az, hogy ott nem közös célok megvalósítása az elsõdleges az elnökség tagjai számára, sokkal inkább a kari érdekek képviselete. Ezeket egyeztetve és összefogva kell vezetni az EHÖK-öt. Itt legszívesebben a lányokra, Kovács Katára, Kecskeméti Évára, Petri Ancsára, valamint az efis Bíró Pistára és a Tanulmányi Tanácsadó Szolgálatot megszervezõ Márton Imrére emlékszem vissza.

Mivel foglalkozol jelenleg? Mik a terveid? Tudod hasznosítani a HÖK-ös tapasztalatokat?

Jelenleg az SZTE JGYTFK Történettudományi Tanszékének tanársegéde vagyok, és PhD hallgató a Debreceni Egyetemen. Terveim között elsõ helyen a doktori fokozatszerzés szerepel, ennek a célnak kell most minden mást alárendelnem. Amit a HÖK-ös tapasztalataimnak köszönhetek? Sokat érnek a kialakult kapcsolatrendszerek, valamint az egyetem mûködésére való rálátás megkönnyíti sok mindennek a megértését. Megtanultam azt, hogy a jó oktató a diákban partnert lát, nem ellenfelet. A hozzáállás tehát emberi kell, hogy legyen. Ráadásul tudomásul kell venni, hogy a mai, modern felsõoktatásban, a „tudásgyárban” dolgozó oktató nem kegyet gyakorol a tudása átadásával, hanem szolgáltatást nyújt a hallgatónak az általa, vagy az állam által fizetett pénzért cserébe. Az egyetemet nem az épületek, a falak jelentik, hanem a bennük alkotó oktatók és hallgatók együttesen.

Hogyan látod a felsõoktatás / a fõiskola helyzetét?

Ez ügyben sok jót nem tudok mondani, rosszat pedig nem akarok, hiszen halottról csak jót, vagy semmit… Mindenesetre reménykedve várom a választásokat, mind országos, mind egyetemi szinten – talán még visszafordíthatóak azok a káros folyamatok, amelyek Magyar Bálintnak „köszönhetõen” elindultak a magyar felsõoktatásban. Nem véletlenül, úgy látom ugyanis, hogy a fõiskola nagy vesztese lehet rövid távon ezen folyamatoknak, hosszú távon pedig a magyar közoktatás, a mai kisgyerekek látják kárát a kórosan haszonelvû és pénzközpontú, teljességgel érték-semleges, sõt értékromboló politikának, és ezen politika kiszolgálásának.

Hogyan lehetne még többet tenni a hallgatókért? Mit tennél még a hallgatói képviseletért?

Errõl egyszerûen meg kellene kérdezni õket. Gyorsan változnak az igényeik, egy ilyen nagy egyetemen a legmodernebb eszközök felhasználására lenne szükség ezen információk beszerzésére. Már hallgatóként sem tartottam jónak, ha okos emberek felülrõl megmondták nekem, hogyan lehetne még többet tenni értem. Úgy érzem, már nem feladatom a hallgatói képviseletért tennem, tettem érte eleget.

Milyennek kell lennie egy jó vezetõnek?

Vannak erre mindenféle tudományos vezetés-elméletek, jómagam is olvastam ilyeneket annak idején. Most már egyszerûbben látom a dolgot. Becsületes, tenni akaró, jó embernek. A többi úgyis a képességein múlik, és ennek köszönhetõen minden jön magától.