Csonka Tibor

„…hallgatói életnek úgy kellene mûködnie, mint egy társasjáték.”

Mikor voltál a HÖK-elnöki poszton?

2002 októberétõl 2004 októberig töltöttem be ezt a posztot.

Mi vett rá, hogy elvállald ezt a posztot?

Alapjában véve évfolyamtitkár szerettem volna lenni, mert mindenképpen szerettem volna valamit aktívan tenni a hallgatótársaim, elsõsorban az évfolyamtársaim érdekében. Ekkor adódott ez a lehetõség, és úgy éreztem, érdemes megpróbálni.

Mire emlékszel vissza szívesen ebbõl az idõszakból?

Két év hosszú idõ, sok szép emlékem van. Az elsõ év azzal telt, hogy egyáltalán megismerjem a HÖK rendszerét, mert nem sok segítséget kaptam ezen a téren. Legszívesebben azokra a kezdeményezéseimre emlékszem vissza, amik máig fennmaradtak, ilyenek a kari újság, a Spiritus elindulása, az évfolyamszintû programok (tanulmányi kirándulás például) HÖK általi támogatása. Akkoriban emelték a hallgatói normatívát, így relatíve nagy összegek maradtak fenn szociális támogatásokra és ösztöndíjakra.

Mit profitálhatsz a HÖK-elnöki múltadból?

Sok emberrel alakítottam ki olyan kapcsolatot, ami késõbb az élet más területein is segítségemre volt, és akiket más módon talán nem is ismerhettem volna meg. Rálátásom lett arra, milyen és hogyan mûködik egy önkormányzat. Amit mi kicsiben mûködtettünk, nagyba ki lehet vetíteni, akár egy városra vonatkoztatva is.

Kik segítettek a munkádban?

Elsõsorban az akkori HÖK-tagok segítettek, akiknek ezúton is szeretném megköszönni a támogatást. Az akkori harmad-negyedévfolyamot külön kiemelném itt. És az oktatók részérõl is sok segítséget kaptam, természetesen nekik is köszönettel tartozom.

Mostanában mivel foglalkozol?

Mint minden diák, tanulok. Két év után megkönnyebbülés volt letenni a HÖK elnöki tisztel járó felelõsséget.

Milyennek látod a felsõoktatás mai helyzetét?

Õszintén szólva, nem túl fényesnek. Egyre kevesebb pénz áramlik be a felsõoktatásba, és ennek hosszú távon meg fognak mutatkozni a következményei. A bolognai folyamatnak is van egy olyan aspektusa, hogy minél kevesebb pénzt kelljen az egyetemi hallgatók képzésére fordítani. Így ugye csak az alapképzés díját kell az államnak finanszírozni, míg ahhoz, hogy igazán elismert oklevelet tartson a kezében az ember, magának kell fedeznie a master-képzés költségeit. Az oktatás szempontjából is óriási változtatásokra lesz majd szükség, mert ahhoz, hogy a hallgatók mindent el tudjanak sajátítani, órarendi átszervezések kellenek. Szerintem õk is meg fogják majd érezni, hogy kevesebb lesz a támogatás.

Szerinted hogyan lehetne még tenni a hallgatók érdekeiért?

Én úgy látom, a hallgatók tehetnének még a saját érdekeikért. Én hiába hívnám ide akár a legdrágább zenekarokat, szerveznék színvonalas programokat, ha a hallgatókat nem érdekli. Ha õk nem tesznek a saját érdekeiért, akkor teljesen mindegy, hogyan próbálkozik a HÖK. A hallgatói életnek úgy kellene mûködnie, mint egy társasjáték, például a Gazdálkodj okosan!. Van egy bankos, akinek kiemelt szerepe van a játékban, de a többiek ugyanúgy játszanak. A hallgatók részérõl viszont azt tapasztaltam, hogy jobban érdekli õket egy diszkó, vagy egy buli, mint bármilyen közös program. Megváltozott a hallgatók igénye, minél hamarabb, minél kevesebb stressz emlékével szeretnének kikerülni az egyetemrõl.

Meglátásod szerint milyen egy jó vezetõ?

Egy jó vezetõt követnek a hallgatók. Olyan biztosan nincsen, hogy mindenkinek megfeleljen, de fontos, hogy a hallgatók maguk válasszák, õ pedig betartsa a választásakor ígért dolgokat. Fontos, hogy a hallgatók zöme egyetértsen azzal, amit képvisel, elfogadja, amit csinál, és felnézzenek rá. Egy jó HÖK elnöknek tudnia kell egyensúlyt tartani az oktatók és a hallgatók között, hiszen õ a hallgatók szócsöve, akinek az oktatók felé kell közvetítenie a diákság érdekeit.