Cséfán György

„Mindenkinek van egy ideje szerintem, amíg ott bent van, addig övé az egész, utána viszont nincs életjáradék…”

Miért éppen Szegedet választottad a középiskola után?

Volt két ismerõsöm, az egyik Pesten tanult programtervezõnek, a másik itt a városban, és az elmondásuk alapján Szeged jobbnak tûnt minden értelemben.

Azóta gondolom Te is megszeretted a várost.

Abszolút. Bár én nagyon szerettem otthon, Gyulán is élni. Ilyen szempontból Szegednek nehéz volt megszerettetnie magát, de sikerült.

Hányad éves vagy most?

Ötöd. Elvileg idén kellett volna végeznem, de mivel ösztöndíjjal Németországban voltam, egy évvel elhalasztottam az egészet. Pont az államvizsga idejére esett a kint tartózkodás. A höközés miatt elég sok minden kimaradt a tanulmányokkal kapcsolatban, majdhogynem minden. Nem volt lehetõségem arra, hogy egyáltalán körbenézzek hova lehet menni és hogy izgalmasabb hallgatói dolgokba belecsöppenjek.

Milyen volt kint?

Ez egy olyan momentum az egyetemi évek alatt, amit nem lenne szabad kihagyni. Hallottam olyan törekvésekrõl, hogy esetleg kötelezõvé tennék. Egyébként Erlangenben voltak kint francia diákok, akiknek kötelezõ volt kimenni fél évre valahova. Aki érez magában egy kicsi vágyat is arra, hogy valami újat lásson, annak mindenképpen megéri. Szerintem rengeteget lehet tanulni.

Hogyan kerültél kapcsolatba a hallgatói mozgalommal?

Már az egyetemi tanulmányok kezdetén hall az ember a HÖK-rõl, hogy van ilyen, mivel foglalkozik, meg persze a különbözõ pályázatok kapcsán is. Én jártam egy kurzusra, amit Németh Lénárd tartott, Hallgatói mozgalom a 20. század végén, ha jól emlékszem ez volt a címe. Sok új dologról hallottam ott, ami felkeltette az érdeklõdésemet. De akkor ez annyiban is maradt.

Mikor éledt újra az érdeklõdésed?

A rákövetkezõ évben. Ismerõsök úgy döntöttek, hogy megmérettetik magukat a HÖK választáson, és egy rövid beszélgetés után megkérdezték tõlem, hogy nem lenne-e kedvem belevágni.

Neked pedig volt. Milyen tisztségeket töltöttél be a HÖK-ben, EHÖK-ben?

2003 márciusában lettem az EHÖK Kommunikációs Bizottságának tagja, októberben pedig a Természettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke. 2004 márciusában Mák Balázs, akkori EHÖK elnök jóvoltából az EHÖK alelnöki posztját is betöltöttem, viszont ekkortól a Kommunikációs Bizottsággal már nem foglalkoztam, túl sok lett volna. Gyakorlatilag 2004 õszén pedig lemondtam minden tisztségemrõl.

Mit tartasz a legjelentõsebb eredményednek?

Ez az egy év viszonylag hálátlan volt. Amire mi bejutottunk a testületbe, addigra már nem volt a HÖK-ben – a korábbi viszonyok miatt – lendület. Egyre több munka halmozódott fel, és egyre kevesebb jól bejáratott dolog volt, amivel évrõl évre foglalkoztak volna.

Arra célzol, hogy gyakorlatilag egy évig nem volt elõttetek TTK HÖK.

Így van. Nem volt testület. A fogaskerekek az egész szervezetben megragadtak. A legnagyobb feladat ennek az egésznek az újraindítása volt. Igazából nem volt hallgató, aki érdeklõdött volna a testület iránt, hiszen jó ideig nem volt mozgásban. Életet kellett bele lehelni. Így utólag az a véleményem, hogy ez sikerült. Persze ez attól is függ, hogy a minket követõ testület mennyit tud kihasználni és továbbvinni ebbõl.

Figyelemmel kíséred a mostani TTK HÖK munkáját?

Mióta visszajöttem Németországból nem. Részben idõhiány miatt, részben pedig azért, mert ez már nem az én történetem. Mindenkinek van egy ideje szerintem, amíg ott bent van, addig övé az egész, utána viszont nincs életjáradék vagy hasonlók. Vége van, megy tovább az életed, ami már egy más irány.

Milyen szerinted egy jó vezetõ?

Egy jó vezetõ?

Létezik ilyen?

Létezik. Csak nehéz megfogalmazni. Sokat foglalkozik azokkal, akik körülötte dolgoznak. Napi rendszerességgel ott van, helyt áll, benne él a dologban.

A HÖK elnökségre koncentrálva, ez a feladat teljes embert kíván?

Mindenképpen. Elég nagy már maga a „szervezet”, vagyis a TTK. 2004-ben 4400 hallgatót számlált, ebbõl 3100 nappalis. Ez már egy kisebb település lélekszámának felel meg. Egyrészt ezek miatt is, másrészt pedig számos irányban volt képviseletünk, gondolok itt az EHÖK-re, HÖOK-ra, Kari Tanácsra, Egyetemi Tanácsra, amit el kellett látni. Ami nehezítette a munkát, hogy a Hallgatói Önkormányzatban nincsenek konkrétan alkalmazottak. Így a HÖK legnagyobb részben a hallgatók lelkesedésére épül.

Visszagondolva a hökös múltadra, nem bántad meg, hogy belevágtál?

Hivatalosan nem (nevet).

És nem hivatalosan?

Nem, igazából nem. Sokat tanultam én is. Azt mondhatom, hogy mielõtt beléptem a HÖK-be azért eléggé más ember voltam mint miután befejeztem. Két évig csináltam és azalatt változtam. Sokat tapasztaltam. Ahogy említettem is, itt nincsenek tablók, nem tüntetik fel, hogy õ meg õ ezt csinálta. Ez sok köszönettel nem jár, de azért jó látni, hogy valami, amit elkezdtél akkor, és amirõl azt gondoltad, hogy jó, az megy tovább, sõt még túl is szárnyalják azt, amit eredetileg annak idején elképzeltél. Ezek miatt nem bánom.

Ha jól tudom szívügyed a mesterséges intelligencia...

Igen, ez az, amit nagyon szeretek. Ezért hezitáltam, amikor kérdezted, hogy megbántam-e a höközést. Talán ennyiben volt hátrány, hogy az a másfél év nekem teljesen kiesett. Az egyetem öt év, ha ebbõl durván kettõ kiesik az nagyon sok. Pont mielõtt elkezdõdött a hökös történet, akkor tudtam volna komolyabban elmélyülni a tanulmányaimban. Eredetileg úgy terveztem, hogy egymás mellett fogom a kettõt csinálni, azonban a HÖK teljesen kiszorított minden mást. Ahogy abbahagytam a höközést, visszakanyarodtam a mestint-hez.

Úgy tûnik, hogy ez a jövõ?

Ez a jövõ. Ebben benne vagyok, ez az, ami leköt.

Ha aktuális lenne, kamaszkorú gyerekednek milyen szakot javasolnál?

Olyan szakra mehetne, amilyenre akar. Azzal a kitétellel, ha belevág, akkor csinálja meg tisztességesen. Nem az a nívó, hogy legyen meg a kettes, hanem olyan szakot válasszon, amiben ki tud teljesedni, amiben a legjobb tud lenni. Ezen túl bármi. Szerintem irodalomtanárnak lenni is egy szép mesterség, tanárként is lehet karriert csinálni, maximum nem olyan látványos és felkapott, hogy nap mint nap az újságokban szerepeljen.